Hogy talált rá a gazdájára a rózsaszín kis cipő?
– Bartha Katalin –
Minden zúgott, surrogott, csattogott és kattogott, majd a kis cipő végül elkészült. Különös volt számára minden, kicsit ijesztő is, de remélte, hogy jó helyen van.
Érezte rózsás bőrén az óvó, lágy simításokat, ahogy kézről-kézre adták. Amint e ringás abbamaradt, a mindent betöltő zaj is megszűnt és átadta helyét valami selymes zizegésnek, ami egészen megnyugtatta.
Egy tenyér emelte a magasba. Az ablakokon át beszűrődő fénysugár megcsillant a kis cipő rózsaszínbe játszó, fitos orrocskáján.
– Gyönyörű lett! – mondta valaki elismerően, majd kellemesen bizsergető, finom anyagot tekert köré, melegbe burkolva picike testét.
A selyempapír-takaró alatt békés álomba szenderült így azt már nem érezte, hogy egy dobozba teszik, a dobozt pedig a többi, már a falak mentén sorakozó társával együtt még aznap egy hatalmas raktárba szállítják.
Arra riadt, hogy sötét van, és valami hatalmasat dörren! Éles beszédhangok váltották egymást és a világ újra megmozdult körülötte. Nagyot huppant, majd újabb és újabb döccenések, éles hangok és rázkódások után egyszer csak néma, mozdulatlan csend vette körül.
Borzasztóan félt, így amennyire csak tudott, behúzódott a takarója alá. Ekkor azonban halvány fény derengett volna át a papírtakarón. Óvatosan kidugta az orrocskáját és valóban!
Felette világosság támadt és kellemes zene szűrődött be a ragyogó külvilágból. Lassan felemelte róla a papírt egy kecses kéz, ám mielőtt még dideregni kezdett volna, egy kellemes hang szólalt meg:
– Nézd, milyen gyönyörű ez a rózsaszín kis cipő! – hallotta a magasból és a kéz érte nyúlt, majd egy aprócska tenyérre helyezte.
– Nagyon tetszik Anya, nagyon szép! Vegyük fel! – A csilingelő hangú, csöpp tenyér gazdája izgatottan ujjongott és ez a vidámság a kis cipellőcskére is átragadt. Puha bensőjében melegség áradt szét, amint az apró gyerektalpakra simult és addig tétlen tépőzárait a kecses kéz finoman lezárta.
A kislány és a fitos orrú kis cipő is úgy érezte, hogy ki tudna szaladni a világból, így hát nekiindultak és csak futottak és futottak, és azóta is futnak, ha el nem fáradtak.
